top of page
Talán valamikor a 2000-es évek elején kezdődött, még jóval az internet hőskora előtt, amikor többnyire csak a könyvek és újságok szolgáltak tudásanyaggal.
Gyermeki fejjel az embernek sok minden megtetszik, sokféle hobbija lesz, sok mindent kipróbál, sok dologért rajongásig odavan, aztán persze ezek nagy része a feledés homályába veszik idővel. De a szibériai husky fajta iránti szeretet nem múlt el azóta sem.
Ifjoncként a varázslatos kék szemek bűvölete, különlegessége teljesen magával ragadott és nem engedett. Ismereteim bővülése után, már egy vörös-fehér szibériai huskyra vágytam, persze kék szemekkel, de még éveknek kellett eltelnie, míg az első kis vörös ördög az életem részévé válhatott. Addig persze az összes elérhető könyvet vagy újságot, fajtaspecifikus magazint ezerszer végig böngésztem, minden információt begyűjtöttem, amit csak lehetett.
Mivel nem voltak kiállítási és egyéb terveim, egy véletlen alomból származó kölyökre jelentkeztünk, akit sajnos végül mégse mi kaptunk meg. Vagyis, ha a továbbiakat nézzük, szerencsére.
Így alakult, hogy 2003. február 22.-n lépett az életünkbe egy vörös-fehér kék szemű kis kan, Teklanika Polar "Zafír". Egy könnyen kezelhető, végtelenül kedves és ragaszkodó kutya vált belőle. Ő volt az, akinek a gazdi dicsérete fontosabb volt, mint egy finom falat. Valószínűleg őáltala szerettem bele végképp a fajtába.
A tenyésztője javaslatára kezdtünk el néhanapján kiállításra járni vele, több kevesebb sikerrel. Valamint a bikejöringbe is belevágtunk, mint aktívabb mozgásforma, sajnos a körülmények miatt nem túl gyakran. Ő élvezte is, lelkesen bújt a hámba és futott, csak dolgozni ne kelljen! :D
Az élet úgy hozta, hogy Zafírtól született egyetlen alom, egy fekete-fehér szukától. Így került hozzánk 2008. február 22.-n (Csady) Amanda, a fekete-fehér kis plüsskutya.
Pár kiállítást megjártunk vele is, de nagyon nem az ő világa volt, végül inkább nem erőltettük. Bikejöringezni ő is szeretett, az út során többször ellenőrizte, hogy megvagyok-e még mögöttük, ezt sosem feledem. Ő volt az első, aki megcáfolta, hogy a huskyk nem ugatnak, szeretett hangoskodni majdnem élete végéig.
Ugyan Zafírom elvesztése után, nem rögtön szerettem volna új családtagot, de végül az élet, úgy hozta, hogy 2016. február 24.-vel bolygatta fel az életemet a kis jegesmaci, Kakastavi Golden Boy "Berill".
Tervek között szerepelt a kiállítási karrier elkezdése, de ez végül nem valósült meg. Maradt a nagyra nőtt, bolondos kis kedvencünk, akivel már aktívabban is elkezdtünk bikejöringezni, igaz, ahogy a könyvek írták, a kanok lusták, bár versenyezni azt nagyon szeret.
A falka bővítése későbbre volt tervezve, de amikor megláttam egy csöpp kis vörös szuka fényképét az internetet bogarászva, rögtön szerelembe estem.
Hosszabb beszélgetés, szervezkedés és türelmetlen várakozás után, 2019. május 10.-n hajnai 2 körül ugrott először a nyakamba, a felemás szemű, valóban ördög, Smoochy Smoocy of Emerad Mascot "Dara", egyenesen, vagyis igazából jó nagy kerülővel, Oroszországból.
Vele már végre újra belecsöppenhettünk a kiállítások világába és persze a fogatban is szuperül helyt áll Berill mellett a mai napig.
Közel 20 év kellett, hogy a nagy szerelem a fajta iránt, egy hosszú és küzdelmekkel teli út után, a következő lépcsőfokára léphessen.
2022. március 8.-n, Nőnapkor született meg az első almunk Daratól, 4 kan és 2 szuka pinduri szürke kölyökkel.
Mind a 2 szuka nálunk maradt, amit a mai napig nem bánok.
Nagyszerű volt megélni, ahogy a a 2 testvér felcserepesedik. Lenke az ártatlan királykisasszonynak tűnő, de valójában csintalanabb nővér. És az állandóan maximumon pörgő, folyamatosan ugató, puha bundájú Plüsi.
bottom of page